Tóth I. János

Gyerek vagy migráns – tertium non datur

 

A demográfiai tél a közrossz egyik új formája, amelynek pusztító hatása a nukleáris télhez hasonló. Az alacsony termékenység és ezzel párhuzamosan az elöregedés és a népességcsökkenés nemcsak a magyarokat és a kelet-európaiakat, hanem még a japánokat és a koreaiakat is sújtja. Ennek a problémának a tudatosítása, illetve a stabil és fenntartható népesség megteremtésének a szorgalmazása fontos és kívánatos. Sajnos a demográfiai télnek nincs más megoldása, mint az, hogy az emberek lényegesen több gyereket vállalnak. Ezt hangsúlyozni  nem fasizmus, ahogy általában a közrossz elleni, illetve a közjó melletti felszólalás sem jelenthet fasizmust.

Budaházy Eddának a közelmúltban megjelent videója (Rád is szükség van) felrobbantotta az internetet, jól mutatva azt, hogy a gyermekvállalás kérdése egyre forróbb témát jelent hazánkban. A videó példátlan hatását három tényezőben látom: objektív értelemben igaz, szubjektív értelemben méltánytalan és persze  rendkívül provokatív.

A szerző joggal mondja, hogy „demográfiai értelemben az ország haldoklik”. Közismert, hogy egy ország lélekszáma akkor állandó, ha a termékenységi arányszám 2,1 gyerek/nő. Ez egy olyan kívánatos helyzetet jelent, amikor nincs természetes (migráció nélküli) szaporodás vagy fogyás. Az évszázados csökkenés eredményeképpen, ezt az arányszámot utoljára 1970-ben teljesítettük, 1980 óta pedig a népesség egyre gyorsuló ütemben fogy, jelenleg évente 40 ezer fővel. A népességfogyás távlatos hatásai mellett a növekvő mértékű elöregedés közvetlen hatásaival is szembe kell néznünk.

Tóth I. János

Magyarország demográfiai helyzete már önmagában is fenntarthatatlan, a kivándorlás pedig felgyorsítja a demográfiai agóniát. Ha a magyarok gyermekvállalása hajlandósága nem nő ugrásszerűen, akkor nincs más lehetőség, mint az idegenek tömeges bevándoroltatása. Ezért a szerző joggal kapcsolja össze gyermekvállalást és a kivándorlást a bevándorlással és abban is igaza van, hogy „legalább két gyermek világrahozatala nélkül te is okozója vagy Magyarország pusztulásának”.

Mindemellett a videó a gyermektelenek és az egygyermekesek szempontjából méltánytalan. Először is az elmúlt negyven évben soha senki nem beszélt erről a problémáról, vagy ha valaki mégis meg merte pendíteni ezt a kérdést, azt az internacionalista elit kigúnyolta (pl. Fekete Agyalágyula sic!). Honnan is kellett volna tudnia az egyszerű honpolgárnak, hogy az ország demográfiai vészhelyzetben van? Másrészt, még ha érezte is volna ezt a reprodukciós elvárást, akkor is számos oka (meddőség, pártalanság, szegénység) lehet annak, hogy valaki gyermektelen vagy egygyermekes szülő marad, de ezekre a kérdésekre a szerző nem sok szót veszteget. Persze az is igaz, hogy az esetek többségében tudatos döntés van a háttérben, ami – hosszútávon – nemcsak a közösséget, hanem a döntést meghozó személyt is mérgezi. A viszonylagos jólétben élő, de mégiscsak halandó európaiak járványszerűen terjedő tudatos gyermektelensége biztos, hogy helytelen és rossz.

Mindezeket a kérdéseket a szerző provokatív stílusban prezentálja, lásd „afrikai kannibálok árasztják el Európát”. Ugyanakkor figyelembe véve az iszlám kultúra és vallás rendkívüli asszimilációs erejét hiba lenne a kultúránk megsemmisítésének a veszélyét lebecsülni. Azt persze mindenki tudja, legfeljebb nem érdekli, hogy hosszútávon a magyarságnak csak két választási lehetősége van: sokkal több gyerek vagy sokkal több migráns, harmadik lehetőség nincs. Ezzel a dilemmával nehéz szembe nézni, egyszerűbb  lefasisztázni azt, aki erre az összefüggésre felhívja a figyelmet.

A szerző egyetemi docens

(Szegedi Tudományegyetem)

Kapcsolódó: Tóth I. János a népességfogyás megállításáról