Frivaldszky Edit
HAMISAN CSENG A „MINDEN NŐT KÉPVISELŐ” HANG
Nem mindennapi botrány alakult ki az ENSZ Nőügyi Bizottsága idei ülésének utolsó napján, amelynek egyik mottója az „Egy hang minden nőért” volt.
A nők elleni erőszak megfékezése és a nők helyzetének, életkörülményeinek javítása érdekében tárgyaló nemzetek minden évben összefognak és lépéseket tesznek többek között a gyermekházasságok visszaszorítása, a rituális csonkítások megszüntetése vagy a nők és férfiak közötti bérkülönbségek csökkentése érdekében. Ezekben a kérdésekben többnyire egyet is értenek a delegációk az ENSZ New York-i székházában minden márciusban megrendezett ülésszakon.
A család társadalomban betöltött szerepe és az abortusz kérdése körül viszont olyan éles vita alakult ki az utóbbi években, hogy idén már a saját szabályait kellett felrúgnia a bizottság elnökének, hogy célt érjenek a progresszív feminista törekvések.
Miről is van szó? A szexuális és reproduktív egészség és jogok szépen megfogalmazott álcája alatt bekúszik az egyezmények nyelvezetébe az „abortuszhoz való jog”. Azok, akik a születés előtt álló emberről szinte tudomást sem vesznek, akik az abortuszra jelentkező kiskorú szüleinek a hozzájárulásáról se akarnak hallani, lesöprik a színről azokat, akik ellenállnak a nyomásnak. Sőt! Ha arra jár egy magzat képével felmatricázott busz „Engedj élnem!” felirattal, már zaklatásnak veszik egyesek, és ennek hangot is adnak.
Így alakítják a hangulatot és forradalmasítják az abortuszt propagáló nyelvezetet a nemzetközi intézményekben. Figyelmen kívül hagyják a korábban elfogadott egyezményeket is, amelyek a szülői jogokat vagy a család társadalomépítő szerepét fogalmazzák meg, hiszen csak gátolják a társadalomátalakító elgondolásokat.
Most ismét összecsaptak a hullámok az abortusz és a család fogalma körül, és a diplomatákra oly jellemző merev tartás és cizellált szóhasználat már-már megtörni látszott.
Az ülést vezető ír elnök ugyanis – miután meghallgatta a Szaúd-arábiai és bahreini delegált egyértelmű kritikáját a dokumentumtervezettel szemben – egy utolsó „Nincs ellenvetés?” kérdést követően gyorsan lezárta az ülést és elfogadottnak nyilvánította az egy perccel korábban még élesen vitatott pontokat.
A történteket élesen kritizálta az Egyesült Államok képviselője, aki végre tiszta vizet öntött a pohárba a fogalmakat illetően. Hangsúlyozta, hogy az abortuszt nem ismerik el családtervezési módszerként, és nem támogatják azt. „Az utóbbi években egyes ENSZ-szervek a szexuális és reproduktív egészség és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások kifejezésbe beleértették az abortusz előmozdítását és az abortuszhoz való jogot. Ez – amint azt más országok is kifejezték már – az Egyesület Államok számára sem elfogadható.”
Az ENSZ-egyezmények esetében alapesetben csak olyan szöveget fogadnak el, amelybe minden aláíró állam beleegyezik. Ezért is hívják egyezménynek. Ha valakinek nem tetszik, nem írja alá vagy kilép az egyezményből. Az ír feminista ülésvezető drasztikus, a saját történelmüket és kultúrájukat képviselő országokat semmibe vevő lépése azonban hiteltelenné teszi az ENSZ-tárgyalásokat, az egyezmények kialakulását, és csorbítja a nemzetközi intézményekbe vetett bizalmat. Kérdés, hogy hogyan tudják orvosolni és meg nem történtté tenni az eseményeket. Már ha van ilyen szándék.
Amíg az ENSZ ilyen módon „hangosítja ki” a világ minden női hangszínét megtestesítő „egyetlen dallamot”, addig itthon és a világ minden pontján nevelgessük lányainkat az önismeretre és az otthonteremtő nőiességre, fiainkat a felelősségvállalásra és az egymást megbecsülő férfiasságra. Mert az igazi változás otthon kezdődik.
Forrás: Képmás
Kapcsolódó: Az Unió ajánlásai a gyermekek, nők és családok ellen
