A MIGRÁCIÓS MEGÁLLAPODÁS ÉS A FARIZEUSOK

2019-01-04T11:41:52+01:002019. január 4.|Abortusz, Általános hír, Migráció|

Elfogadta az ENSZ a globális migrációs megállapodást

Nincs ezen mit csodálkoznunk, hiszen az alábbi felsoroláson jól látszik, hogy az ENSZ tagállamai között elsöprő többségben vannak az olyanok, akik kibocsátó országok, tehát akik népességük feleslegét jó szívvel küldik az úgynevezett “fejlett” országokba.

Nyilvánvaló, hogy kevésbé szeretne valaki mondjuk Norvégiából Dzsibutiba, vagy Togoba emigrálni, mint fordítva.

Potenciális befogadó országok:

Ausztrália, Ausztria, Amerikai Egyesült Államok, Belgium Bulgária, Belgium, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Fehér Oroszország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Izland, Japán, Kanada, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Írország, Macedónia, Magyarország, Málta, Moldova, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, Új-Zéland, 

Potenciális kibocsátó országok:

Afganisztán, Albánia, Algéria, Andorra, Angola, Antigua-Barbuda, Argentina,  Azerbajdzsán, Bahama, Bahrein Banglades, Barbados, Belize, Benin,  Bhutan, Bissau-Guinea, Bolívia, Bosznia-Hercegovina, Botswana, Brazília Brunei, , Burkina Fasso, Burundi, Chile, Comore-szigetek, Costa Rica, Csád, Dánia, Dél-Afrika, Dél-Korea, Dominika, Dominikai Köztársaság, Dzsibuti, Ecuador, Egyenlítői Guinea, Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Elefántcsontpart, Eritrea, Észak-Korea,  Etiópia, , Fidzsi-szigetek, Fülöp-szigetek, Gabon, Zambia, Ghana, Grenada, Grúzia, Guatemala, Guinea, Guyana, Haiti, Honduras, , India, Indonézia, Irak, Irán,  Izrael, Jamaica,  Japán, Jemen, Jordánia, Kambodzsa, Kamerun,  , Katar, Kazahsztán, Kenya, Kína, Kirgizisztán, Kolumbia, Kongó, Közép-afrikai Köztársaság, Kuba, Kuvait, Laosz, Lesotho, Libanon, Libéria, Líbia,  Madagaszkár,  Malawi, Malaysia, Maldiv-szigetek, Mali, Marokkó, Marshall-szigetek, Mauritánia, Mauritius, Mexikó, Mikronézia, Monaco, Mongólia, Mozambik, Myanmar (Burma), Namíbia, Nepál,   Nicaragua, Niger, Nigéria, Nyugat-Szamoa, Omán, Pakisztán, Palau, Panama, Pápua-Új-Guinea, Paraguay, Peru, Ruanda, Saint-Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent-Grenadines, Salamon-szigetek, Salvador, San Marino, Sao Tomé-Principe,  Seichelles-szigetek, Sierra Leone,  Sri Lanka, Suriname,  Swáziföld, Szaúd-Arábia, Szenegál , Szingapur, Szíria, Szomália, Szudán, Tadzsikisztán, Tanzánia, Thaiföld, Togo, Törökország, Trinidad és Tobago, Tunézia, Türkmenisztán, Uganda, Uruguay, Üzbegisztán, Vanuatu,  Venezulea, Vietnam, Zaire, Zambia, Zimbabwe, Zöldfoki-szigetek.

A szavazáson 152 ország képviselői szavaztak igennel, tizenketten tartózkodtak, öt ország pedig ellene voksolt, köztük az Egyesült Államok és Magyarország.

A szégyen leginkább az, hogy míg a kibocsátó országok képviselik állampolgáraik érdekeit, addig a 28 Európai Uniós tagországból csak 9 nem szavazta meg a csomagot, a többi 19 elárulta nemzetét.

Kiléptek a tárgyalásból Magyarországhoz, az Egyesült Államok és Ausztrália is, később pedig Ausztria, Dánia, Svájc, Csehország, Horvátország és Lengyelország, Izrael, Olaszország, Szlovákia, Bulgária és Lettország is a migrációs csomag elutasításáról döntött. A belga kormány pedig a kérdésben kialakult nézeteltérés miatt bontotta fel a koalíciót.

Az ENSZ-nek ahelyett, hogy a migrációs hullámokat inspirálja, arra kellene koncentrálnia, hogy megszüntesse az okokat” – mondta Szíjjártó Péter, ami nagyfokú naivitás, hiszen miért lenne érdeke az Ensz kibocsátó tagállamainak, hogy megállítsák a folyamatot?

Azonban észre kell vennünk még egy összefüggést.

A “befogadó országokban” szinte kivétel nélkül szabadon engedélyezett az abortusz, míg a kibocsátó országokban tilos, vagy csak egészségügyi okokból engedélyezett. (Kivételt képez India, valamint az alábbi 2016-os térképen még Írország pirossal van jelölve, azonban mára már ott is szabadon engedélyezettek a terhességmegszakítások egy tavalyi népszavazás nyomán.)

 

Nem nehéz látni, hogy ahol az abortusz engedélyezett, ott fogy a népesség és beáramlanak az idegenek, ahol pedig nem, ott növekszik a népesség és kiáramlik, adott esetben lassan meghódítva egyetlen puskalövés nélkül egész országokat, lásd muszlimizálódás Nyugat-Európában.

A migráció támogatásának egyik nyilvánvaló oka nem más, mint a demográfiai hanyatlásban lévő “fejlett” nemzetek munkaerő és fogyasztó hiányának a pótlása. Felmerül tehát a kérdés, milyen összefüggés van az abortuszok engedélyezése, és a népességfogyás, valamint az abortuszok engedélyezése és a gazdasági fejlettség között?

Az első kérdés józan ésszel könnyen belátható: a meg nem született életek hiányoznak a munkaerő piacról.

A második kérdést vizsgálva láthatjuk, hogy a gazdaság talán rövid távon profitál a gyermekek felnevelési költségeinek megspórolásán és a női munkaerő családból való kivonásán, azonban hosszú távon bukásra van ítélve a népesség elfogyása miatt.

A terhességmegszakítások szabadsága és a “fejlettség” között az összefüggés inkább ideológiai jellegű: minél “fejlettebb” egy civilizáció, úgy tűnik, annál könnyebb szívvel öli meg a jövőjét jelentő új nemzedékeket.

Elutasítani a migrációt tehát anélkül, hogy közben világra hoznánk gyermekeinket farizeusi magatartás. A természet vastörvényei nem kegyelmeznek: a nyugati civilizáció végóráit éljük. Eljött az idő tehát, hogy szembenézzünk ezekkel az összefüggésekkel és megmaradásunk érdekében átértékeljük a megfogant magzati élet védelméről alkotott törvényeket.

Budaházy Edda