A Mi Hazánk Mozgalom kutatásai szerint a válaszadók 75%-a szerint szigorítani kellene a most lényegében akadálymentesen elérhető abortuszokat Magyarországon.
Tény, hogy ha az Alaptörvény szerint a magzatot a fogantatástól kezdve védelem illeti meg, úgy mégsem helyes az, hogy a „nők abortuszhoz való jog”-a alapján a terhességmegszakításokat a „súlyos válsághelyzetre” való hivatkozással akadálytalanul elvégzik anélkül, hogy az állítólagos válsághelyzetet kivizsgálnánk, és arra megoldásokat találnánk.
Ha szembeállítjuk az anya esetleges élethelyzetbeli nehézségeit, egy emberi élet kioltásával, az eredmény nem lehet kétséges: ha a magzat ember, úgy az anya „emberi élet kioltásához való jog”-a értelmezhetetlen.
Az abortuszkérdés szerteágazó problémájára előbb vagy utóbb megoldásokat kell találnunk.
Ráadásul a közbeszédben ebben a kérdéskörben súlyosan egyoldalúan szemléljük az emberi jogok kérdését. Az abortuszpártiak szerint a nőt nem lehet befolyásolni a döntésében és ezt a döntést minden esetben tiszteletben kell tartani.
Nem szempont viszont az abortuszon átesett és ezért meddővé vált, vagy súlyos depressziós, sokszor öngyilkosságba menekülő nők sérelme ugyanúgy, ahogy nem hallunk a magzatok emberi, és élethez való jogáról, vagy az apáknak a terhességmegszakításba való beleszólásának jogáról. Nincs szó a szégyen és az elhallgatás okozta traumákról, az abortált magzatokkal kereskedő cégbirodalmak büntetőjogi felelősségéről, vagy az abortuszt elvégezni kénytelen orvostársadalom lelki sérüléseiről sem.
Kapcsolódó: Az Unió ajánlásai a halálba visznek
