Zaymus Eszter:

Tényleg a férfi-női szerepek tudományos vizsgálatáról lenne szó?

Talán meglepő, hogy 2015-ben részt vettem az ELTE Társadalomtudományi Karának gender kurzusán, mivel szerettem volna megismerni, hogy valóban mi folyik egy ilyen képzésen. Tapasztalatom azért tartom fontosnak megosztani, mivel az utóbbi idõben többen tájékozatlanságnak, felületességnek vagy tudatos jelentésépítésnek minõsítik a gender mint “tudomány” kritizálását.

„Emellett a félreértéseknek megágyaz, hogy az ultrakonzervatív oldalon tudatos jelentésépítés is elõfordul”, mondta Kövér-Van Til Ágnes, az ELTE gender szakának igazgatója, aki szerint egyébként minimum két társadalmi nem létezik.” Ez annyit tesz, hogy sokan szándékosan címkézik fel és azonosítják a gendertémát például kizárólag a szexuális kisebbségek egyenjogúsági törekvéseivel, mivel ez szálka a többségi társadalom szemében (…)”  fejtette ki az Index.

„Ha igaz a hír, akkor itt ráadásul alapvetõ tájékozatlansággal van dolgunk. A gendertudomány ugyanis nem az, amit felületes újságírók írnak róla. Nem túltolt feminizmus, nem a család szétverése, nem kisgyerekek nemváltásának támogatása, nem tetszés szerinti biológiai nemek konstruálása. Hanem annak vizsgálata, hogy a biológiai nem miként jelenik meg a társadalomban” osztotta meg a Facebookon sokakat meglepve Bencsik Gábor, a Magyar Krónika fõszerkesztõje.

Mi ezzel szemben úgy látjuk, hogy akkor maradunk tájékozatlanok, ha homokba dugjuk a fejünket, és nem veszünk tudomást arról, hogy a gender képzéseket átszövõ és sokszor onnan kiinduló aggasztó jelenségek valóban léteznek (pl. LMBTQI… lobbi), és hazánkban sem példa nélküliek.

Többen kerestek meg ilyen és ehhez hasonló felvetésekkel az utóbbi hetekben a fenti és más vélemények hatására: „Szó sincs a gender szakokon az LMBTQI… térnyerésérõl, hanem csak a nõk és a férfiak szerepeit és viszonyait vizsgálják”. A Családhálón megjelent írásommal ezt cáfolom, megmutatva, hogy a gender studies-t mennyire átszövi a homoszexuális és LMBTQI… lobbi. Kritizálásának helye és alapja van Magyarországon.

Zaymus Eszter

zt a cikket minden igazságkereső ember, elsősorban pedig azon ismerőseim figyelmébe ajánlom, akik megkerestek a gender képzésről szóló petíciónk kapcsán, felvetve, hogy „Szó sincs a gender szakokon az LMBTQI… térnyeréséről, hanem csak a nők és a férfiak szerepeit és viszonyait vizsgálják”.

Akiknek nincs lehetőségük vagy kedvük beiratkozni a gender képzésre, a sajtó által közvetített véleményekből indulhatnak ki, amelyek nagy része bagatellizálja a gender neve alatt folyó LGBTQI… és radikális feminista törekvéseket, vagy a gender képzésekről kiinduló gondolatot, a férfi és a női nem felszámolását. Vannak, akik tudva és akarva védelmezik ilyen módon a gender képzést, míg mások talán csak a kellő információ hiányában.

A gender szakok oktatói rájöttek, hogy a magyar emberek többsége jelenleg (még?) nem nyeli le a transzneműség propagálását, rosszul van a gyermekek pubertását megállító kezelésektől és a „nemváltoztatástól”, nem ért egyet a homoszexuális örökbefogadással, továbbá nem kíváncsi a Facebook által felkínált 71 genderre sem. Így az utóbbi években megváltozott a kommunikáció: megtudtuk, hogy „ez a gender nem az a gender”, mint amit nyugaton látni, és csak a fundamentalista konzervatívok és keresztények riogatják a népet a gender mumussal.

Ezt azzal a személyes tapasztalatommal cáfolom, melyet az ELTE Társadalomtudományi Karának féléves gender kurzusán szereztem 2015 tavaszán. Ekkor még nem indult el a gender szak, úgyhogy a „Társadalmi nemek” elnevezésű kurzus által nyerhettünk betekintést a témába, amelyet feltételezésem szerint bővebben taglal maga a mesterképzés.

Lehangolt a képzést átitató LMBTQI… aktivizmus. Emlékszem, hogy először nem tudtam hova tenni az órán elhangzott mondatot: „Barátnőm megkezdte az átalakulását.” Kiderült, hogy egy férfiról volt szó, aki a „nemátalakító” műtét előtti hormonkezelésbe fogott. Megtudtuk, hogy hol miként állja a TB ezeket a beavatkozásokat, és hogy ezt kik és hogyan érték el. Szó esett arról is, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetősége egyesek szerint csak hátráltatja a valódi „célt”, az azonos neműek „házasságának” elérését.

Valóban a férfi-női viszonyok és szerepek vizsgálatáról szólt az ELTE gender kurzusa? Ha nem, miről?

Az interneten közzétett féléves terv 11 témája közül 8 foglalkozik az LMBTQI… egy vagy több betűjével:

Hétről hétre házi feladatként különböző nemzeti és nemzetközi bíróságok ítéleteit kellett tanulmányoznunk. A listázott konkrét jogesetek EGYTŐL EGYIG a homoszexualitással és az LMBT kisebbségekkel kapcsolatos ügyek voltak.

A kurzus kötelező irodalmának minden elemét most nem sorolom fel, itt elérhető. Viszont hadd idézzek háromból közülük:

„A társadalomtudományi kutatásban a történetileg és kulturálisan változó genderfogalom legfõbb vonzerejét éppen az adja, hogy – legalább is analitikusan – megkülönböztethető a „rögzítettnek” tűnő biológiai nemi jellemzőtől és velük akár szembe is állítható.” ( TAKÁCS Judit (szerk.): A lélek műtétei. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2005.)

 „A queer-elmélet, legyen tárgya a transzvesztita performance vagy az akadémiai dekonstrukció, megtalálja és kiaknázza az inkoherenciát a heteroszexualitást stabilizáló három területen. Mivel rámutat arra, hogy nem létezik semmiféle„természetes” szexualitás, megkérdőjelezi még az olyan látszólag problémamentesen használható terminusokat is, mint a „férfi” vagy a „nő”.

„Ugyanakkor a közelmúltban született szexuális identitás-elméletek követik őt egyrészt abban, hogy a diskurzus konstitutív hatalmát hangsúlyozzák, s elfogadják, hogy a „nő” kategóriája – akárcsak a „férfié” – nem alapvető igazság, hanem „csak képzeletbeli formáció”.”

„A meleg felszabadítás a társadalmi értékek radikális megváltoztatásának szükségességét hirdette. Azzal érvelt, hogy a melegek felszabadítása csak akkor volna lehetséges és tartós, ha eltörölnék a biológiai és társadalmi nemi kategóriákat.” (JAGOSE, Annamarie: Bevezetés a queer- elméletbe. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2003. Bevezetés)

„Az ötödik és a hatodik fejezetben a leszbikus és a meleg párok gyermekvállalásának Magyarországon is egyre aktuálisabbá váló kérdéseivel foglalkozó tanulmányok szerepelnek.” (TAKÁCS Judit (szerk.): Homofóbia Magyarországon. L’Harmattan, Budapest, 2011.)

Ha úgy gondoljuk, hogy előre viszi a világot a fent részletezett kurzus, lelkünk rajta, de ne dugjuk homokba a fejünket! Bár vannak olyan oktatók, akik számára a megszámlálhatatlan gender identitások hirdetése, a nemek elmosása vagy megváltoztatása elfogadhatatlanok, e törekvések népszerűsítése a „homoszexuális házasság” célkitűzése és radikális feminista megközelítésekkel együtt részét alkotja a „gender” képzéseknek. Ennek tudatában alkossunk véleményt a magyarországi létjogosultságukról.

A szerző a CitizenGO koordinátora

A kurzus idézett adatai itt érhetők el.

Az ELTE gender szakának tavalyi mintaterve itt található.

Forrás: családháló.hu

Fotó: CitizenGO

Kapcsolódó: A magyarok nem akarják