Itt van ez a kis pájúbádu filmecske, milyen jópofa nem igaz?
A baj csak az, hogy azt sulykolja, annak az érzetét erősíti bennünk, hogy a szépen induló kapcsolatok lám, lám, hová is vezetnek: veszekedés, önfeladás, ordító gyerekek, és ennek vége természetesen az elkerülhetetlen válás, a férfinek elege lesz a problémákból. A jól értesült néző pedig (aki maga is többször elvált természetesen) joggal érzi igazoltnak ezáltal a saját életét, melyben kevés kapcsolata van gyermekeivel, magányos és anyagilag is megrogyott, de legalább tud egy jót röhögni ezen.
Az egész film gyermekkoromat idézi, amikor még hátsó gondolatok nélkül tudtunk nevetni egy viccen.
Nem is zavarna az egész annyira, ha mondjuk a sok civódás, probléma, után (ami kétségtelenül felmerül egy házasságban) a felek végül megtalálnák az egymáshoz vezető utat, és a filmecske vége a jól megérdemelt családi béke lenne. Mert a valóság valójában ez. Akiknek sikerül túljutni a nehézségeken, soha nem gondolt teljességben lehet részük egy boldog családban. De a készítők nem ezt akarják, hanem hogy elhiggyük: a házasság csupán illúzió.
A.Y.
