Novák Katalin miniszter asszony az Axiómás videójában igazságokról beszél. Persze, a maga, politikusi: jaj, ne sértsek meg senkit! módján. Mosolyogva, de valójában kétségbeesve próbálja megértetni a magyar nőkkel, hogy váljanak anyává, hogy legyenek gyerekeik. Hogy ne a férfiak szerepeire áhítozzanak, mert nekik annál sokkal szebb és jobb szerep jutott, valami, amit csak ők élhetnek át igazán: a részvételt a teremtés misztériumában!
Mert Novák Katalinék már tudják.
Tudják, hogy a családtámogatási rendszerük nem vezetett eredményre. Tudják, hogy az évről évre kevesebb szülőképes korú nő nem fog érdemi népességgyarapodást előidézni, de még szinten tartani sem képes minket. Legszívesebben azt kiabálná: ébresztő, nem azért nincs orvos, nincs ápoló, nincs tanár, nincs fejlődés, mert elmentek, hanem mert nem születtek meg. Mert MI nem szültük meg őket!
A mosolya mögött ott a kétségbeesés, szólna egy olyan korosztályhoz, akik ezt nem értik, mert „free SZFE”, mert nem tanítottuk meg nekik, mert a szüleiket sem érdekelte akkor, amikor még számított volna. Mert ma sem hallják az iskolapadban, csak azt, hogy legyenek sikeres karrieristák, emberjogi harcosok.
És persze, Novák Katalin akármilyen finoman fogalmazott volna, akkor is az őrjöngő csahos kutyák hadai rávetnék magukat. A médiájuk hivatalból, a politikusaik, mert már majd megvesznek a hatalomért, a kommentelőik pedig azért, mert meg vannak szólítva, mert nekik kéne vállalni azt a valamit, azt a síró valamit, ami majd megmenti a hazát. És eszük ágában sincs. Pedig tudják, érzik, hogy kéne. Hogy vágynak rá. De erre ne figyelmeztesse őket senki! Eszük ágában sincs felfogni a szavak értelmét, hogy itt nem leszólták, hanem éppen ellenkezőleg, felmagasztalták őket. Nekik elég, ha belerúghatnak abba, aki a felelősségüket fitogtatja. Ők a halál ügynökei, akik mindig leszólják azt, aki a magyarságot fenyegető veszélyekre felhívja a figyelmet, akik nevetségessé tesznek mindent, ami hazafias, akik harcolnak mindenért, ami a nemzeti önrendelkezés ellen van, mindenért, ami lebontja a hierarchiát és az évszázados bevált hagyományokat. És amikor a pusztulat láthatóvá válik, ők azok, akik elkezdenek tüntetni az egészségügyért, az oktatásért, mindenért, nem látva, hogy pont ők kormányozzák ide az országot. Ők harcolnak az egyneműek házasságáért, az abortusz jogáért, minden családmegerősítő kezdeményezés ellen, a gyermekszülés fontosságára való felhívások ellen, hogy aztán tüntessenek, mert nincs ember az egészségügyben és kevés a fizetés. A társadalom leépülésének útját kövezik, utána számon kérik a bajokat.
Ostobák.
Aki valaha is ebben az országban szólni mert azért, hogy szülessen több gyerek, az megkapta a magáét.
A probléma nem az, hogy a nők el vannak nyomva, éppen ellenkezőleg. A modern világ igazi vesztesei, a férfiak. A XX. században mindent elvesztettek, ami korábban az övék volt. És ezzel mindenki veszített. Ugyan melyik nő szeret többet keresni a férjénél? A tomboló feministák nem látják, milyen nevetségesek. A mai nőnek minden lehetősége megvan arra, hogy érvényesüljön, és ez nem való neki. Megvadul tőle.
Persze könnyebb lenne vállalni a „csak anya’ szerepét, ha lenne hozzá megfelelő főállású szülői státusz és javadalom.
A kormánynak meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a nők otthon tudjanak maradni. Ezt várjuk tőlük. Mi nők. És nem még több bölcsődét.
És persze az sem ártana a demográfiának, ha nem lehetne futószalagon abortuszokat végezni, mert nem lesz fordulat, amíg az ártatlanok vére folyik. A terhességmegszakítás gyakorlata a XXI. században mind élettanilag, mind ideológiailag, mind gazdaságilag tarthatatlan és elpusztítja a civilizációnkat. Minden válságterhes anyának segíteni kell, hogy megtarthassa a babáját. Mert nincsenek kívánt és nem kívánt gyermekek. Csak gyermekek vannak.
A miniszter asszonynak Orosz Mihály Zoltán volt érpataki polgármester szavaival kívánok áldott karácsonyt: „Ha még jobban támadnak, az csak fokozza a harci kedvemet! ”
Budaházy Edda
