Ha nem születik elég gyerek, akkor egy törvényszerű hanyatlás bekövetkezik be gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból – nem csupán Magyarországon, hanem Európa teljes területén, ami már elkezdődött – ezzel a velős gondolattal kezdte interjúnkat Budaházy Edda, a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom elindítója. Rájöttem, hogy ezzel a problémakörrel, a demográfiai válsággal többet kell foglalkozni, ha már a médiában szinte teljesen elhallgatják a témát. Sokan úgy tekintenek a népességfogyásra, mintha valamiféle szükséges rossz lenne, ami jelen van a világban, és amihez alkalmazkodni kell.
Hogyan kerültél a téma közelébe?
Nagyon komplikált, nagyon összetett dolog az, hogy miért nem vállalunk több gyermeket. Amikor rájöttem, hogy minden ezen áll vagy bukik, tehát elegendő számú gyermek nélkül kihalunk, hogy nincs gazdasági növekedés, nincs fejlődés, semmi, akkor egy kis csapattal megálmodtuk ezt a mozgalmat. Azért választottuk ezt a nevet, mert a 2,1-es születési ráta az, ami szükséges lenne ahhoz, hogy egy populáció fennmaradjon, míg ez a szám nálunk jelenleg 1.5, amiben a cigányság szaporulata is benne van. Ez azt jelenti, hogy átlagosan még egy gyermeknek kellene születnie minden családba ahhoz, hogy megnyugtató módon a magyarság fennmaradjon.
Hol tart jelenleg a mozgalom, és melyek a jövőbeli célkitűzéseitek?
Jelenleg a negyedik konferenciánk áll szervezés alatt, az eddigi három igen sikeresnek mondható, sokfele eljutott az üzenetünk. Célom egyelőre a nemzeti táborban is liberális gondolkodás visszafordítása, ugyanis én úgy látom, hogy egyáltalán nem születik több gyerek nemzeti gondolkodású emberek között, mint a teljesen más néprétegek között. Nagyon nehéz téma ez a demográfia, mert nem látszik, a népességfogyás mértékét sosem fogod észrevenni a nagykörúton. A vidékiek talán jobban érzékelik, ahogy üresednek ki a falvak, de az átlagember csak annyit vesz észre, hogy mennek fel az árak, zárnak be az iskolák, vasúti vonalakat zárnak le, de az emberek nem kapcsolják össze ezeket a jelenségeket a népességfogyással.
Meg kell értetni és kimondani, hogy az európai fehér ember van végveszélyben, a kihalás szélén. A fehér kultúra, az európai őshonos lakosság, és ezen belül természetesen hazánk, amely számunkra a legfontosabb, érdekében lépni kell. Nem vagyunk egyformák, az emberi faj sokszínű, és mi mind Isten csodálatos teremtményei vagyunk. Egy civilizált ember nem mondhatja azt, hogy „nem baj, ha kihalnak a fecskék, mert vannak helyettük galambok meg gólyák.” Vagyis, nem baj, ha kihal a fehér ember, mert vannak feketék, meg sárgák, meg miegymás. Ahogy a biológusok, etimológusok, különféle kutatók is mindent megtesznek annak érdekében, hogy megmentsék a veszélyeztetett állat- és növényfajokat a kihalástól, úgy nekünk is meg kell értenünk, hogy az európai fehér ember maga, a nyelvek, amiket beszél, a kultúrája is érték, és azt se szabadna engedni, hogy kihaljon. Erőforrásainkat nem idegen nációk eltartására és integrálására, hanem az európai gyermekek megszületésének előmozdítására kell fordítani.
És hogyan kapcsolódik a gyermekvállalás hiánya az elmúlt évek egyik legnagyobb politikai kríziséhez?
Az élet egyik legfontosabb törvénye, hogy teret kér magának. Ha nálunk nem születnek gyerekek, akkor jönnek mások. Rendkívül idegesítő az egész bevándorlási témában, hogy mindig csak a terrorizmus veszélyéről beszélünk. Azt kéne megérteni, hogy jóval azelőtt, hogy mindenkit felrobbantanak, mi magunkat fogjuk kipusztítani azzal, hogy nem szüljük meg a jövő generációját. Ezek az idegenek ki fogják szülni a mostani nemzeteket, egyrészt, mert sokkal dinamikusabban szaporodnak az újonnan érkezők, mint az európaiak, másrészt a fokozódó fenyegetettségben még kevésbé fognak gyermeket vállalni a párok.
Hogyan lehetne megszólítani a most szülő kort elérő, de erőteljes globalizmusban felnőtt generációt?
Megértetni velük, hogy a gyermek Isten ajándéka az ő személyiségük és életük jobbá, szebbé, értékesebbé tétele érdekében, másrész hogy saját elemi érdekünk is, hogy megmaradjunk, és ne váljunk az idegenek áldozataivá idősebb korunkra. Előadásokat kell tartani, a középiskolákban és az egyetemeken a gyermekvállalás népszerűsítése érdekében. Nekem vannak erre elképzeléseim, és tudom, hogy lenne is fogadókészség, ugyanis én a legeslegősibb, legszentebb dologról beszélünk. Úgy érzem, hogy egy nőben elnyomni az anyaságot, a gyermekvállalási vágyat sokkal kitartóbb, sokkal pénzigényesebb propagandamunka, mint felébreszteni. Mert ez a vágy bennünk van, és hiába van most elnyomva, az evés ivás után a fajfenntartás törvénye annyira erős, hogy kis odafigyeléssel könnyű lenne megfordítani ezt a tendenciát. Ehhez persze kormányzati akarat is kell, ami szerencsére nálunk most megvan, és mindenkinek meg kell tennie a következő lépést: akik hosszabb ideje kapcsolatban élnek, jegyezzék el egymást, akik el vannak jegyezve, házasodjanak össze, akinek még nincs gyermeke, az tapasztalja meg, hogy milyen hihetetlen boldogságot jelent, akinek van már egy gyermeke, az vállaljon még egyet, akinek kettő van, az hármat és így tovább. Úgy is mondhatnám: mindenki hozzon magával még egy magyart! Ezek azok a lépcsőfokok, amelyeken végigjárva az ország, és Európa egésze is kilábalhat abból a demográfiai válságból, amely ma jellemzi.
(Interjú: Jobbik IT)
