Nemrég levelet kaptunk Csongrád megyei családanyáktól. Arra kértek, továbbítsuk gondolataikat a kormány családtámogatási intézkedéseivel kapcsolatban.
Azt írják:
Fontos, hogy a magyar nők felismerjék, milyen kulcsszerepük van a magyarság megmaradásában, gyarapodásában, megerősödésében, a kisgyermekek magyarság tudatra nevelésében, a családközpontú gondolkodás nyomatékosításában, felvállalva, – mégsem teherként érezve azt, – hogy elsősorban édesanyák legyenek, hiszen ez az élet legfontosabb feladata, életet adni újabb és újabb nemzedékeknek, generációknak. A mai liberális világban sajnos azt kell tapasztalunk, hogy egy édesanya nincs eléggé megbecsülve, nem kap elég tiszteletet, elismerést azért, mert édesanya! Pedig egy nő életében ez (kellene, hogy legyen) a legfontosabb „szerep”.
Skandallum! – halljuk máris kortársainktól jobb és baloldalról egyaránt. Ki merészeli azt állítani, hogy egy nő életének csúcsa, lényege, értelme az anyaság?
Pedig nem volt még kor, amelyben nagyobb szükség lett volna az édesanyákra és azok megbecsülésére, mint a mai. Kezükben a nemzet megmaradása. Nincs az az informatikus, mérnök, tőzsdeügynök, orvos, filozófus, gépkezelő, akinek a munkájára ma nagyobb szükség lenne, mint az édesanyáéra aki világra hozza a jövő generációit.
Tudja ezt a Magyar Kormány is. Tudja, hogy patthelyzetben van, a bevándorlók elutasításával és a népesség saját erőből való fenntartásának (nagyon helyes) hangsúlyozásával nincs más lehetősége, mint megállítani a népességfogyást. Ellenkező esetben az elkövetkező évek, évtizedek a politika, a társadalom és a gazdaság minden területén az értelmetlen belharcokról fognak szólni mindenféle álproblémák égisze alatt nem megértve azt, hogy gyermekek nélkül minden pusztul.
MUSZÁJ, hogy megszülessenek a gyermekek!
Ezért aztán a kormányzat egymás után hozza a gyermekvállalást ösztönző intézkedéseket. Ezek között kiemelt cél, a bölcsődék számának további növelése, és a kisgyermekes anyák visszaterelése a munkaerő piacra. Szorítják a cégek: a népességfogyás démonának rémisztő karmai az élet minden területét kezdik elérni: nincs elég munkás kéz, orvos, villanyszerelő, pincér és ápoló, és aki van, azt miután forintmilliókért kitaníttattuk nagyvonalúan elengedjük külföldre: tessék parancsoljál átfáradni pár száz kilómétterrel arrébb ötször annyi fizetésért! Ez volt az ára ugyanis annak, hogy csatlakozhassunk ehhez a csodálatos Unióhoz, amely minden irányból fojtogat, és amelytől nem győzünk szabadulni.
Nonszensz.
Tovább a levél:
Rohanó életünkben egy édesanya akár már 20 hetesen is bead egy babát a bölcsődébe, hogy visszamehessen dolgozni és fél, hogy munkatársai megvetően néznek rá, amiért a gyermek betegsége miatt távol van, esetleg a távollétek miatt elveszíti munkahelyét. Ebből az következik, hogy egy édesanya stresszes, keveset van együtt pici gyermekével, az együtt töltött idő sem telik tartalmasan mert még ott van a házimunka, a következő napra a felkészülés, így másnap a munkahelyen sem tud megfelelően teljesíteni. Való igaz, sokan választják ezt a lehetőséget, hiszen amellett, hogy édesanyák, nők is egyben, akik mindemellett munkavállalók, és természetesen az élet minden terén meg akarnak felelni. Azoknak a nőknek, akik így látják és a munkát előtérbe helyezik, vagy egyszerűen úgy gondolják kénytelenek a gyermeket bölcsődébe vinni egy vágyott életszínvonal elérése érdekében, vagy a számlák fizetése miatt, természetesen nagy segítség, hogy akár már a GYED ideje alatt visszamehetnek dolgozni.
Tudnunk kell azonban, és ezt minden szülővel, vagy a gyermekáldást fontolgató leendő szülővel tudatni kell, hogy ahhoz, hogy a gyermek egészségesen fejlődjön, testileg-lelkileg, elsősorban az édesanyjára van szüksége! Ez alól kibújni egyszerűen lehetetlen, és ha megtesszük, az élet megbosszul majd érte. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a GYED-GYES három évét tölthesse otthon a szülő nő, és az otthon melegében egy kiegyensúlyozott gyermeket tudjon nevelni, az édesapával, akár a nagyszülőkkel karöltve. A gyermeknek szüksége van egy egészséges családmodellre és teljes értékű szülőkre, akik látják az első lépéseit, meghallják az első szavát, gondozzák, ápolják.
Való igaz. És jobban járnánk, ha ezt a tényt egyszerűen elfogadnánk, felkészülnénk rá, és a munkahelyre való visszazavarás helyett inkább közösségi programokkal, segítő szolgálattal, és a problémák orvoslására kiképzett szakemberekkel támogatnánk a kismamák otthon, gyermekeikkel eltöltött egyébként semmivel később nem pótolható éveit. Fontos lenne, hogy a leendő édesanyák ne csak azzal az elvárással találkozzanak a kommunikáció minden területén, hogy a felvilágosult, modern nő nem vacakol otthon a babával, hanem bölcsibe viszi, hanem legyen közéleti hang, amely azokhoz a magyar nőkhöz szól, akik szívük szerint pici gyermekükkel, gyermekeikkel otthon maradnának.
Hatalmas segítséget nyújthat, hogy bevezetik a fiatal házasok gyermekvállalási támogatását. Minden 40 év alatti nő az első házasságához 10 millió forint összegű kedvezményes kölcsönben részesül. Minden gyereknél felfüggesztik a törlesztést három évre, három gyerek után elengedik a fennálló tartozást. Ez óriási segítség lehet, a családi életet most kezdő fiatalok számára, a kormány ezzel óriási mértékben, eddig soha nem látott módon támogatja a 40 év alatti, még gyermektelen, vagy maximum 1-2 gyermekes ’dolgozó’ nők gyermekvállalását, viszont éles határt vonva a maximum 40. év megadásával és a 2019. július 1. induló gyermekszületési (várandósság 12. heti) megszabásával könyörtelenül diszkriminálja a nagycsaládos életre berendezkedni kívánó, már 3 vagy több gyermeket szült, tapasztalt, érettebb, de újabb gyermekvállalásra még felelősen képes, harmincas éveiben vagy a negyvenes évei elején járó édesanyákat.
A főállású édesanyák havi támogatási összege ma 28.500 Ft, ami – be kell vallani – kettő, vagy több pici gyermek esetén még a pelenkát sem futja ki. Ez az összeg nem teszi vonzóvá ezt a “hivatást”. Ha a főállású anyaság összege a mindenkori minimálbér lenne, biztos, hogy nagymértékben sarkallná a leendő édesanyákat, hogy több gyermeket vállaljanak. Ezzel egy időben sarkallná azokat is, akiknek ugyan van már kettő (esetleg három) gyermeke, – akik 2019. június előtt születtek -, de mégis vállalnának egy harmadik (akár negyedik, ötödik…) gyermeket, hiszen tudnák, hogy főállású anyaként „megkeresnék” a minimálbért, és a hétköznapi bevásárlások nem okoznának problémát. Természetesen ezeket a támogatásokat, segítségeket, mindenképpen a kihagyhatatlan feltételhez kell kötni: legalább három év munkaviszonyhoz!
Úgy érezzük, nem ösztökélik gyermekvállalásra kellőképpen a már 3 gyermekeseket (kivéve SZJA mentesség, de ez nem elég vonzó kedvezmény, viszonyításképp lásd például az akár gyermektelen őstermelők 6 millió forintig terjedő adómentességéhez mérten).
Fentiek mellett nem ösztökélik gyermekvállalásra az épp 40, 41 éves, még szülni egészségesen, felelősen tudó 1,2,3 vagy 4 gyermekeseket, – akik pedig mint ’Ratkó unokák’, még társadalmi viszonylatban sokan vannak a fiatalabb korosztályokhoz képest, és akik már bizonyítottak, és még lenne bennük potenciál családjuk bővítésére.
Tanúi lehetünk az egyenként külön-külön is nagyon fontos, de egymással szemben álló érdekek halálos ütközésének. Mi fontosabb: a munkáskéz beterelése a munkaerő piacra, hogy ne kelljen idegeneket alkalmazni, vagy az arra hivatott édesanyák otthon maradásának és még több gyermek világra jöttének az elősegítése egy egészségesebb, bizalommal telibb generáció, vagy generációk felnövekedése érdekében?
Hiszen tudjuk jól: “keresd az anyát!” – a legtöbb kisiklott, antiszociális, agresszív, vagy a sors akadályait megugorni képtelen, sokszor ezért gyermektelen élet mögött egy szerencsétlen anya-gyerek kapcsolat, egy kisgyermekkori elhanyagoltság, egy hiányzó szülő vagy szülők által hagyott űr áll.
Budaházy Edda
Kapcsolódó: Család vagy karrier. És ha a család a karrier?
