Negyvennégy kórház nyert kormányzati támogatást családbarát szülészetek kialakítására összesen 6,4 milliárd forint értékben.
Régóta vágyott lehetőség sok szülő nő számára, hogy gyermekét ne egy rideg, zsúfolt, elidegenített kórházi osztályon hozza világra, hanem az életnek ezt az egyik legmeghatározóbb élményét egy magas szakmai színvonalú és barátságos, támogató, kellemes közegben élje át. A népességfogyás megállításához szükséges remélt emelkedő születésszámokhoz nagyban hozzájárulhat a pozitív szülésélmény, a kórházban eltöltött idő milyensége.
A mosatni pályázati lehetőség számos intézmény számára ad majd lehetőséget, a barátságos, meghitt környezet kialakítására és ez mindenképpen üdvözlendő.
Ámde!
A szülést meghatározó körülmények között azonban csak az egyik a kellemesen berendezett szoba és légkör. Jóval fontosabb azonban a folyamatban résztvevő szakemberek hozzáállása a kismamához a kilenc hónap során, és főleg a szülés és a gyermekágyi időszak alatt. Nem kevesen vannak Magyarországon, akik az ellátás közben átélt traumára, méltatlan bánásmódra és az elszenvedett szülészeti erőszaka emlékeznek, és nem biztosak abban, hogy újra hajlandóak lennének átélni azt.
Természetesen itt nem a munkájukat odaadóan végző, éjjel és nappal rendelkezésre álló szülészeti szakma képviselőit szeretnénk kritizálni, csupán felhívni a figyelmet arra, hogy például a háborítatlan szülés fogalma sok orvos számára még mindig ismeretlen, gyorsító injekciókkal sürgetik, a vajúdó nőt nem hagyják az általa preferált pozícióban elhelyezkedni vagy hagyni, hogy a saját természetes ritmusában hozza világra gyermekét. A gátmetszés alkalmazása is eltúlzott, nem beszélve a császármetszésekről, aminek aránya rohamosan nő, míg 1990-ben 10%, 2006-ban 29% és 2017-ben pedig már közel 40% volt. Érdekes adat, hogy míg a Honvéd kórházban az utóbbi évek átlagát tekintve a szülések 55%-a végződött császármetszéssel, addig Kazincbarcikán csak 11%.
Mi lehet ennek az oka? Nyilván nem az, hogy Kazincbarcikán ennyivel ritkább a komplikáció, inkább valószínű, hogy más az orvosok és az asszonyok hozzáállása a dologhoz. Ugyan is sok esetben nem az orvos szakmai véleménye az, hogy császármetszést kell végrehajtani, hanem a szülő nő kifejezett kívánsága!
Vajon tényleg indokolt ez a műtét, mert ne legyenek kétségeink, a császármetszés egy komoly és veszélyes műtét, amely ráadásul valószínűsíti azt, hogy a nő már további gyermekeit is csak így hozhatja világra. Számos esetben nyilván életet ment, ez nem vitás. Máskor viszont egy eszköz a szülés leegyszerűsítésére, lerövidítésére. De ott van az orvostársadalom félelme is az esetleg tragédiával végződő szülés miatti feljelentéstől.
Rossz nyelvek szerint nem kis részben oka a császármetszések nagy arányának annak magasabb térítése, tehát az adott kórház több pénzt remélhet a központból érte.
Nyilván való, hogy a háborítatlan szülés lényegét üdvös lenne már az Orvosi Egyetemen a diákok fejében elültetni, de az is nyilván való, hogy nem szabadna minden felmerülő problémáért az orvosokat hibáztatni, ami sajnos ma nagyon elterjedt dolog.
A szülő nő ösztönösen érzi, tudja, hogy mit kell tennie, évmilliók asszonyai élnek benne, csak hagyni kell hogy ez az erő a felszínre törjön, hiszen soha korábban nem érzett és egész lényünket átható büszkeség az, amikor a magunk erejéből mi nők, képesek vagyunk világra hozni egy új emberi életet.
Budaházy Edda
Kapcsolódó: A gyermekáldástól a népi gyógyászatig
