BAUER A PUSZTULÁS PÁRTJÁN

2018-11-15T11:09:18+00:00 2018. november 15.|Általános hír|

Úgy legyen ötösünk a lottón, ahogy előre borítékolható, hogy minden nemzetmentő, a magyarság megmaradását, gyarapodását, erősödését elősegítő program, törekvés, célkitűzés a legmagasabb szintű ellenérzést, (irritáció maxima) váltja ki a liberálisnak nevezett valaha feltalált legkártékonyabb eszmerendszert hirdető hazai körökből.

A zsidó származású Bauer Tamás, miután a közelmúltban, egy  szintén felháborodást keltő megnyilvánulásában a magyar-ukrán ellentéttel kapcsolatban természetesen az ukránok pártjára állt, most a demográfiai kihívásokra adott válaszokról készített Nemzeti Konzultációt szólja le. Bauer persze erre is kapható.

 

Majoros István írása:

Bauer Tamás ősliberális, ismét megnyilatkozott a pusztulás pártján. Mint az várható volt, a népesség fogyásában legbűnösebb ideológia képviselői a soron következő nemzeti konzultációnak nem csak a ténye, hanem a tartalma miatt is vakaródzni kezdtek. Számukra minden, ami a pusztulásnak ellentmond, akár az aggódás is a nemzet (ami számukra egy teljesen értelmezhetetlen fogalom) jövőjéért skandalum, ok a szemöldök összevonásra, a komor tekintetre. A népesség fogyása nem a semmiből szakadt az európai kultúrkör népeire. Jól kimutatható okai és megnevezhető okozói vannak. Legfőképp azok, akik azt a nézetet képviselik, hogy a gyermekvállalás kizárólag magánügy. Akik ezt mondják, azok azt is mondják, hogy ezt voltaképpen kinek-kinek a saját zsebéből kell állnia. Szerintük tehát semmiféle, a gyermekek után adott pénz, juttatás nem indokolt. Az, hogy az elmúlt században, mióta a bérből, fizetésből élés általános lett, mégiscsak létrejöttek különféle, államilag a családoknak folyósított pénzek, az voltaképp az elv ellenében van. Vegytisztán a képlet úgy néz ki, hogy adott két, azonos munkát, azonos fizetésért végző ember, akik közül az egyik nevel, a másik meg nem nevel gyereket, s az előbbinek az utóbbihoz képest szerényebb életszínvonala, amely gyermeke létéből fakad, érdektelen. Hiszen, úgymond tudta, hogy a gyermeke világra jöttével mi vár rá. Az oktatási, létfenntartási költségek, az életszínvonal emelkedése, az értékrend átalakulása következtében azonban olyan tömegméretű hatás erősödött fel, aminek az lett a vége, hogy a születések száma elégtelenre váltott, a népesség fennmaradása kétségessé vált. Mit tesz erre a liberális? Semmit. Mivel ő “a szülés, a gyermek kizárólag magánügyből” indul ki, s mivel nemzeti, közösségi szempontok egyáltalán nem érdeklik, sőt, ezek idegesítik, semmiféle változtatásról nem akar hallani.

Igen ám, de a népességnek van egy nem elhanyagolható vonatkozása is, hogy ti. ez a népesség egyben termelő és fogyasztó is, s ha fogy, öregszik ez a népesség, akkor annak súlyos, negatív visszahatásai is vannak. Mondhatni: a népesség állapota, mennyisége, minősége, korszerkezete az alap, amire a gazdasági is épül. A liberális tehát, mivel nála a nemzet fennmaradása kinullázva, azonnal kivágja a választ: a túlnépesedett világrészekről kell behozni a hiányzó dolgozó, fogyasztó embereket. Tehát darab, darab. De mi lesz a kulturális és egyéb különbözőségekből fakadó problémákkal? A fogyó, öregedő népességet nevelni kell. Indexet, HVG-t, 444-et és a többit csatasorba állítva el kell vele fogadtatni, hogy a kimúlása nem is olyan nagy tragédia, hogy nem számít, hogy senki nem aggódik emiatt, mert a létezése önmagában nem érték, mert csak a pénz számít, ami mindennek az alapja és ami ezekkel összefügg: a GDP, az új autó, konyhabútor, utazások és effélék. Bauer Tamás és bűntársainak tiltakozása a férfi-nő kapcsolat miatt a saját, fogyás párti szempontjukból teljesen érthető. Ezt a szellemi kört az elmúlt évtizedekben minden alkalommal feldühítették azok, akik a népesség fogyása miatt aggódtak, mert ezek, voltak akár szocialista párt tagjai, népben, nemzetben, közösségben gondolkodtak, amelynek, mint vallották, gyermekei, örökösei is vagyunk egyben, s nem lehetünk a saját szülő, nevelő közösségünkkel szemben közömbösek. A liberálisoknál, mint mondottuk, ilyen nincs. Náluk csak egyén van, a maga állandóan változó és változtatható vágyaival, kívánságaival, amelybe viszont az állandóságot, kiszámíthatóságot, biztonságot követelő jövő, mint valami zavaró tényező van csak jelen. Legfeljebb hobbi szinten. S a hobbira, ugye vagy szán az ember, vagy nem. Akár meg is unhatja, s újat is választhat. Azokat a népeket viszont, amelyek ezt a szellemiséget teszik meg törvénnyé, a természet cseréli le.

A szerző a Családokért, a Megmaradásért Alapítvány elnöke, a Népesedési Kerekasztal tagja

 

Kapcsolódó: Miért köszöntött ránk a demográfiai tél?

Ezt a cikket már 5 olvasó megosztotta. Tegyen Ön is így!