A normális emberek egyöntetűen és zsigerből ítélik el a pedofíliát, és erős indulatokat vált ki belőlük minden olyan ügy, ahol gyerekeket molesztálnak. Ahelyett, hogy minél egységesebben és szigorúbban állna ki amellett a globális társadalom, hogy ez büntetőjogi kategória, egyes csoportok úgy mosnák tisztára a bűnt, hogy betegségnek neveznék.
A pedofília „hívei” a befogadó LMBTQ-mozgalom szárnyai alatt szeretnék legalizálni aberrációjukat, új nevet is kapna, mint egyfajta diagnózis: MAP-nek hívnák, az angol minor attracted persons kifejezés rövidítéseként. A mozgalom már zászlót is kreált magának, szivárványos ez is. A céljuk, hogy csökkentsék a pedofília stigmatizációját úgy, hogy egy marginális és félretértett kisebbségnek állítsák be azokat, akik gyerekekhez vonzódnak szexuálisan.
Ennek alátámasztására a honlapjaik olyan “megható” történeteket mutatnak be, ahol a pedofiloknak a népharag miatt öngyilkos gondolataik lettek, de olyan esetről is beszámolnak, mennyire sértve érezte magát egy pedofil, amikor azzal utasította el a kezelését egy pszichiáter, hogy nem foglalkozik bűnözőkkel.
A múlt hónapban a würzburgi egyetem egyik kutatója, Mirjam Heine úgy érvelt egy TEDx előadásban, hogy a pedofíliára úgy kell tekinteni, mint a heteroszexualitásra, mindkettő normális szexuális orientáció. A kutató szerint el kell fogadni, hogy a pedofília szexuális preferencia, gondolat, érzés, nem pedig cselekvés. Úgy fogalmazott: “meg kell különböztetni a gyermekek szexuális zaklatását és a pedofíliát. Nem szabad fokoznunk a pedofilok szenvedését azzal, hogy kizárjuk őket, azzal hibáztatva és gúnyolva őket.”
Nem nehéz észrevenni, hogy megkezdődött egyfajta puhítása a normális többségnek. Egyre nagyobb támogatás kapnak azok a szégyenletes elképzelések, hogy a pedofíliát legalizálják, tünetnek vagy betegségnek állítsák be, és ezzel mentsék fel a felelősség alól a bűnözőket a kategorikus tiltás helyett.
Forrás: Figyelő
