Manapság elterjedt nézet az, miszerint a gyermekvállalás egy pár legteljesebb magánügye.
Hogy ez mennyire nem így van, azt könnyű belátni a szomorú népesedési adatok tükrében, az alacsony gyermeklétszám életünkre, nemzeti megmaradásunkra gyakorolt negatív hatása kapcsán. De tudnunk kell, hogy a magyar néphagyományban soha nem is volt az új élet születése magánügy. A legteljesebb mértékben közügy volt, a család, egy nemzetség és tágabb értelemben a falu- vagy lakóközösség közös ügye, mely során közösen segédkeztek a gyermek körül.
Atomizált világunkban sok mai kismama boldog lenne, ha ennyi segítő kéz támogatná életének ebben a fontos szakaszában, de a mai „modern” korban inkább egyedül kínlódunk a függetlenség hamis képzetével.
Bernád Ilona egyedülálló munkássága során felgyűjtötte és bemutatja a magyar népi hagyományokon alapuló gyermekvárás és szülés, valamint a csecsemőgondozás boldog folyamatát.
Kapcsolódó: Ketten jösztök, hárman mentek
