A DEMOGRÁFUSOK FELELŐSSÉGE

2018-09-10T11:08:43+00:00 2018. szeptember 7.|Általános hír, Tanulmány, Videó|

Nagyon igaz és lényeglátó az alábbi cikk Tóth I. Jánostól arról, micsoda mulasztás terheli a magyar demográfusokat ebben az országban, amiért nem figyelmeztettek a népesség hanyatlására és annak veszélyeire időben, és főleg nem fogalmaztak meg megoldási utakat a döntéshozók felé. Akik viszont ezeket a figyelemfelhívásokat megtették helyettük, azokat minden esetben leszólták.  És még most is, a szakadék szélén, amikor a folyamatok talán már megfordíthatatlanok, támadás éri azokat, akik demográfiáról, felelősségről, gyermekvállalásra való buzdításról, urambocsá nemzeti megmaradásról szólni mernek.

Nemrégiben mi is megtapasztalhattuk az idegenszívűek és magyargyűlölők, valamint az ország demográfiai hanyatlását mulasztásukkal okozó gyermektelenek részéről azt az engesztelhetetlen gyűlöletet, amit a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom Rád is szükség van  című szókimondó filmje kapcsán ránk zúdítottak.

Sokszor maguk a témával foglalkozó szakemberek, véleményformálók, aktivisták, élet-és családvédők is, – akik egyébként a magyarság demográfiai fordulatának elősegítésén fáradoznak,- félnek szólni, nehogy az igazság kimondásával magukra vonják a hazai balliberális társaság haragját. Fortélyos félelem igazgat, nehogy támadások célpontjaivá váljunk, nehogy elveszítsük nehezen megszerzett kutatói vagy egyéb székünket, megélhetésünket.

Korábban a demográfiai télre figyelmeztető Fekete Gyulát és az akkori népi írókat hallgatták el, tették nevetségessé és gyalázták, ha magyar véreinek önpusztító gyakorlatára hívták fel a figyelmet (Véreim, magyar kannibálok) de ma is meghurcolják aki a normális családért, a férfi női szerepekért áll ki, vagy a gyermektelenek felelősségét firtatja.

Emlékezzünk arra, amikor Kövér László, az országgyűlés elnöke azt merészelte mondani: „Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.”

Atya ég! Micsoda rettenetes gondolatok!

„Konkrétan elment az esze” – kommentálta ezt Vadai Ágnes, hivatásos magyargyűlölő, de számos sajtóorgánum szörnyülködött még ezen hetekig.

Odáig jutottunk, hogy kimondani azt, hogy mindannyiunk legcsodálatosabb küldetése a családalapítás és gyermekvállalás, (nem mellesleg ezzel biztosítjuk családunk, nemzetünk fennmaradását is) nagyobb skandalum szinte mindennél.

Vagy amikor Kovács Ákos énekes megfogalmazta az emancipációról lényeglátó szavait. Felrobbant az internet, a rajongók visszaadták megvásárolt koncertjegyeiket, az énekessel szerződést bontott a magyar telekom.

A politikus és a popsztár kijelentése ellen tiltakoztak a nőjogi szervezetek, illetve az internet legprimitívebb rétege is felkapta a témát. A közösségi hálót elárasztották a szülést, kövér Lászlót és Ákost összekötő mémek, karikatúrák.

Alább Tóth I. János sajnálatosan igaz írása.

A demográfiai folyamatoknak speciális jellegük és időhorizontjuk van, amit a demográfusok hivatásukból adó­dóan jól ismernek. Például pontosan tudják, hogy egy nagyobb létszámú korosztály születése egyben esélyt is jelent arra, hogy néhány évtizeden belül újra egy nagyobb létszámú korosztály szülessen, illetve hogy 60-70 év múlva megemelkedik a nyugdíjba menők létszáma. Ezekre a jövőben szükségszerűen bekövetkező demográfiai folyamatokra vagy esélyekre a társadalomnak fel kell készülnie, és ehhez pontos előrejelzésekre van szüksége. Ebben az értelemben a demográfusok a kiszámítható jövő őrszemei és hírnökei.

Ellentétben a gyors és kiszámíthatatlan gazdasági folyamatokkal, a lassan, de biztosan bekövetkező demográfiai folyamatok pontosan előrejelezhetők. Ebből a szempontból a demográfia pozíciója sokkal előnyösebb, mint a közgazdaságtan helyzete; például egy gazdasági válság mérete és bekövetkezésének az időpontja sohasem jósolható meg olyan pontossággal, ahogy a demográfiai válságok többsége.

Világos, hogy minél hamarabb értesül a társadalom egy közeledő lehetőségről vagy veszélyről, annál valószínűbb, hogy arra érdemben tud reagálni. Ezért a demográfia egyik legfontosabb feladata, hogy az általa jól látható, de a társadalom és azon belül a politika számára még nem érzékelhető demográfiai lehetőségekre és veszélyekre felhívja a figyelmet.

A magyar demográfia régóta tudja, hogy az ország a demográfiai tél felé halad, de erről elfelejtette értesíteni a társadalmat. Sőt amikor mások, nevezetesen a népi írók figyelmeztettek erre, akkor a demográfia arra használta a tudományos presztízsét, hogy ezeket a laikusokat elhiteltelenítse. Ha az ország jelenlegi demográfiai helyzetéből visszatekintünk a 60-as és a 80-as években zajló úgynevezett népesedési vitákra, akkor ma már pontosan tudjuk, hogy a pronatalista (születést ösztönző) politikát sürgető népi oldalnak volt igaza. Sajnos akkor a magyar demográfia, amely nyilvánvalóan pontosan tudta, hogy szükség lenne egy ilyen fordulatra, nemcsak a magyarságot, hanem a saját szakmáját is elárulva a másik oldalra állt.

Persze a kommunizmus időszakában személyes bátorság kellett az igazság kimondásához. Szerencsére ma már ilyen kurázsira nincs szükség. A magyar demográfia azonban továbbra sem figyelmeztet bennünket időben. „Az 1990-es évek második felétől egészen 2015-ig egy igen nagy létszámú generáció volt éppen gyermekvállalási korban (a hetvenes évek közepén született úgynevezett Ratkó-unokák)” – írja e tudomány két jeles képviselője.

A magyar demográfia már a 80-as években tudta, tudnia kellett, hogy a Ratkó-unokák jelentik az utolsó esélyt arra, hogy a népesedési helyzetünket viszonylag könnyen stabilizáljuk. Én, bár élénken érdekel a közélet, nem emlékszem arra, hogy a demográfusok ezzel az információval bombázták volna a társadalmat és a politikát. Ehelyett a harmadik gyerek nemének a megválasztásáról folyt egy SMS-kampány.

Számomra úgy tűnik, hogy a magyar demográfia újra elmulasztotta értesíteni a társadalmat arról, hogy van még egy utolsó esély arra, hogy a szokásos eszközökkel megállítsuk a népességcsökkenést az országban. Ha néhány laikus szerző mégis írt erről a lehetőségről, akkor szinte boszorkányüldözésben volt része a liberálisok részéről, és a demográfusok nem azt mondták, hogy ezeknek a szerzőknek sok állítása vitatható, de abban a centrális kérdésben igazuk van, hogy ha a Ratkó-unokák kifutnak a gyermekvállalási korból, akkor a népesség stabilizálása nagyon nehézzé válik.

Ezeket a mondatokat csak most, utólag olvashatjuk a magyar demográfia megmondóembereitől: „Ez az eredmény jól demonstrálja azt, hogy ma már – szemben például a tíz évvel ezelőtti helyzettel – önmagukban a termékenység növelését célzó politikák nem képesek reális időtávon belül stabilizálni az ország népességét.”

Természetesen csak találgatni lehet, hogy a magyar demográfia miért csak most hangsúlyozza ezt és miért nem húsz évvel ezelőtt, amikor a politikának és a társadalomnak még lett volna ideje felkészülni és ezt a lehetőséget megragadni. Véleményem szerint ennek ideológiai okai lehetnek, nevezetesen az urbánus kötődésű magyar demográfia semmiképpen sem akart közel kerülni a népi-nemzeti oldal pronatalista álláspontjához, inkább elhallgatta a Ratkó-unokák demográfiai jelentőségét.

Ne legyenek ­illúzióink: ahogy a statisztika, úgy a demográfia is – a látszat ellenére – egy ideologikus jellegű tudomány. A fentiekből az is következik, hogy a szükséges pronatalista fordulatot ma már sokkal nehezebb feltételek között kell végrehajtania a nemzetnek, mint ahogy azt korábban megtehette volna.

A szerző egyetemi docens

Forrás: magyaridok.hu

Kapcsolódó: Antibébi sajtó